"Volt valaki, kit nagyon szerettem, De már nincs velünk, elvesztettem. Azt a kedves szívét nem feledem soha, az élet lehet bármilyen mostoha. Szeme volt a jóság, őszinte csillogás, érzékeny lelkében sok volt az aggódás. Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete, tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve. Ha valami fájt nekem, velem szenvedett, ha boldognak látott, együtt örvendett. Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott. Arca sugárzott, melybe az idő jócskán beleszántott. Mosolya gyengéd volt, melyet felém árasztott. Élénken él bennem e sok szép emlék róla, próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra. Mert ő egy jólelkű asszony volt, ha valami bántotta nem nagyon szólt. Mától az égből figyeli lépteinket, és hogy az élet szép arra sugall minket, tovább kell menjünk s éljük életünk. . . . De vele elveszett valami örökre belőlünk. Jutalma legyen örök boldogság a mennyekben! Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében. Ő nem más mint az én Drága jó Édesanyám aki már az égből mosolyog le ránk. . . . "