Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: " Hol volt. . . " ,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: " Nem volt. . . . " ,
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt- néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.