Annyira kínoz, annyira fáj,
Nem ölelhetlek már. Nem
foghatom kezed s csak
némán nézem fényképedet

Könny áztatja arcomat
fáj szívem, nem hallom
léptedet, nem hallom hangodat
akárhogy fülelek s így sem láthatlak már,
arcomat elfedi a homály.

Sírva veszem tudomásul
te már nem vagy velem
angyalruhába öltöztél,
s elmentél a kék égbe.
Én csak egyet kívánok hogy
ott lehessek veled
aztán elmondhassam mennyire szeretlek.